A település történeteAz Alföld és hegyvidék érintkezésénél elterülő debrői völgyben, a Tarna folyó mellett részben dombos vidéken, jobbára agyagos talajon fekszik. 1866-ban a 2521 holdas határából 1610 kat. hold a szántó, 165 a rét, 493 a legelő, 51 a szőlő kiterjedése.

1352-ben említi nevét egy oklevél, Tóthfalu alakban. Az Aba nemzetségből származott Debrei család birtoka volt. 1417-ben Debrei Miklós magtalan halála után, Zsigmond király beleegyezésével, Kompolti Istváné lett. 1438-ban a hűtlenség bűnébe esett birtokosai kezéből a Rozgonyi család birtokába jutott. A XVI. század első felében Országh Kristóf birtoka.

1549-ben 45 jobbágy lakja.1 1550-ben, 6 házban lakó 12 házas férfi fizeti a török földesúrnak a termés és állatszaporulat, kétkerekű malom és kincstári rét után kivetett dézsmát.

1552-ben teljesen néptelenné válik. 1564-ben a debrői, majd ónodi uradalom tartozéka, ismét népes. 1576-ban 10, 1594-ben 9 jobbágy lakja. Országh Kristóf halála után 1575-től Ungnád Kristóf egri várkapitány zálogbirtoka. 1590-ben Ungnád özvegye, Losonczy Anna második férjének, Forgách Zsigmondnak adja.

1596-ban, Eger török kézre jutását megelőző törökjárás során ismét elpusztul, s két év múltán is néptelen. 1603-ban Rákóczi Zsigmond, a később erdélyi fejedelem vásárolja meg az egész debrői-ónodi uradalmat, Tófalu is Rákóczi birtok lesz egy évszázadra.

A település története1670 és 1676 között a Rákóczi fejedelmi árvák bírják a falu egyik felét, Erdődyné Rákóczi Erzsébet a másik felerészét. Az 5 telken élő 11 jobbágy pénz- és terményszolgáltatást ad földesurának, többek között vajat, káposztát.

1683 és 1686 között, a Bécs ostromára vonuló török-tatár megszállás során, majd az Eger blokádját előkészítő kiürítés folytán, egy évtizedre néptelenné vált. 1689-ben teljesen puszta. “Erre a részre (a fejedelmi árvák birtokrészére) való jobbágyok igen elholtak. Egerben 2, Sirokban 2, Nyírségben egy lakik. ” 2

1696-ban már össze tudtak írni 5 újonnan betelepedett zsellért, de az összeírók még nem találtak sem telkesjobbágyot, sem vetést. 1701-ben a 37 felnőtt adófizető jobbágyférfi között már 18 újonnan telekreszállt gazda is akadt, akik közül öten Gyetváról, 3-an Gácsról, a többiek Verpelétről és a közvetlen környék falvaiból jöttek. A gyetvaiak családneve szlovák, a többieké magyar hangzású. A gazdák az első években pálinkafőzésből, erdei fa kitermeléséből éltek. Földesuruknak 21 Ft évi taksát és egy fakó szekeret adtak, az eladott hulladékfa árát a község szükségére, közre bocsátották. “De a marhás sellérek mindeddig nem taxáltak, sem a falu közé nem fizettek semmit, mivel csak elmúlt ősszel jöttenek. A nyilas szántóföldeknek és réteknek elosztásában olyan módot tartanak, mint az debrőiek”, vagyis évenként újraosztják.

A település történeteErdődyné Rákóczi Erzsébet, 1708-ban utód nélkül hal el, itteni birtokrészét II. Rákóczi Ferenc fejedelem és nővére Júlia, férjezett Aspremont-Reckheim Ferdinándné veszi át. A Rákóczi-szabadságharc után a fejedelem birtokát az uralkodó elkobozza és gr. Althan Mihálynak adományozza. Utóbbinak fél falurészét 1725 körül zálogként Radvánszky Ferenc használja. Aspremontné megtartja birtokait. 1730?1740 között Grassalkovich Antal megvásárolja mind az Aspremont-, mind az Althan-birtokot, s így 1741 és 1841 között a három Grassalkovich Antal lesz a debrő?parádi uradalomhoz tartozó Tófalu birtokosa. Közben 1776 és 1824 között az Orczy család, 1825 és 1839 között Kaán Sámuel és szitányi Ullmann Móric, 1840 és 1847 között gr. Károlyi György bérli. Miután 1841-ben a harmadik Grassalkovich Antal mag nélkül hal el, birtokát nővérének fia, gr. Forgách János kapja meg, de 1847-ben eladja az akkori bérlőnek, gr. Károlyi Györgynek.

A jobbágyháztartások száma 1696-tól 1770-ig az alábbiak szerint fejlődött:

 1696. 1701.  1715.  1720.  1735. 1770. évben
 5  18  14  15  11 59 jobbágy háztartások

A település történeteA lakók a földesúri szolgáltatások és robotok mértékére nézve, 1766-ban szerződést kötöttek a Grassalkovich-uradalommal: “ennekutánna minden héten csak három napon fognak dolgozni az uraságnak, feleannyit, mint ekkoráig”. A földesúri kilencedet és egyházi tizedet természetben adják szemes terményből, továbbá borsóból, lencséből, kenderből, kukoricából, dohányból, káposztából, tökből, lenmagból, babból, bárányból. A konyhára valót falustól 50 Ft-on, a robotbeli “könnyítést” és a füstpénzt személyenként 6 Ft-on válthatják meg.

1770-ben szabályos telekrendszer a határhasználat formája. “Az egész gaz dának 14 darabban vannak mindkét nyomásban, szántóföldei, melyek, öszvességgel 32 holdat tésznek.” Birtokkategóriák ekkor: 9 db 32 holdas egész telek, 30 db 16 holdas féltelek, 6 db 8 holdas negyedtelek. A Tófalusi hegyben 135 kapás szőlőt használ 50 szőlősgazda.

Az 1771. évi úrbérrendezés során a falut a második osztályba sorolták, s 28 kishold szántót, meg 10 kaszás rétet adtak minden egész telekhez.

1800-ban Orczy Lőrinc bérlő bérbe adta a jobbágyoknak a majorsági szántóföldeket. Majorságinak minősítette azon kertaljai dohányföldeket is, melyek miatt a lakók belső telke a felmérés során nagyobbnak találtatott a megengedettnél. Orczy a kertaljai dohányföldek holdjáról évente 80 font dohányt és 1 Ft adót követelt. 1839-ben a 2 Ft 30 dénár füstpénzen kívül 40 font “középszerű jó dohányt” fizetnek a tófalui gazdák a házhelyük végében fekvő dohányföldek minden fél holdja után. Ilyen címen az egész falu összesen 3376 fontot szolgáltatott be a földesúrnak. A határbeli 150 hold maradványföld bérlete fejében a gazdák fuvarterheket vállaltak, kaszásokat állítottak, 60 csirkét és 586 Ft kész-pénzt fizettek.

A település története1820-ban a falu közössége azon esedezik, hogy ,,az Eger városába való hetelléstül, vagy a kápolnai vendégfogadónál forspontos lovakkal előállani való tökélletességtül, vagy az megyebeli útcsinálás terheitül a vármegye őket felszab adítaná. De minthogy efféle terheket a többi helységek szintén azon mérték ben viselnek, kérésöktől .elmozdíttatnak.”4

A határ összesítése és elkülönzése iránti pert 1839-ben a jobbágyok indították el földesuruk ellen. Az 1847-ben hozott ítélet a 338 hold kertaljai és határbeli maradványföldekből 7 új jobbágytelek kialakítását rendelte el, de miután a tagosítást 1848-ban nem tudták befejezni, 1859-ben az úrbéri törvényszék holdanként 13 Ft váltság ellenében meghagyta azokat használóik birtokában. A bíróság 7 hold legelőt ítélt meg minden telek után, így a telkesek, zsellérek és kivételesek 430 hold elkülönzött legelőhöz jutottak.

A polgári korszakba átvitt paraszti és majorsági birtok kiterjedése, katasztrális holdakra átszámítva (1770: úrbérrendezés előtt, 1771: úrbérrendezés után, 1859: birtokelkülönzés előtt):

 

1770. 1771. 1788. 1859. évben
 jobbágyszántó 612 704 101 1070 kat. hold
 ebből maradványföld  254 kat. hold
úrbéri rét 118 251  327 kat. hold
 elkülönzött legelő  322 kat. hold
 majorsági szántó 295  290 kat. hold
 szőlő  64 kat. hold
 úrbéri telekmennyiség 33,5  41 telek
 telkesjobbágy 45 45  78
 úrbéri házas zsellér 14 24  102

 

Teleknagyságcsoportok:   egész háromnegyed negyed telek fél másfél
 1771-ben:  –  22  – 23  –
 1859-ben: 2 7 1 52 16

 

 Családok, házak  1786. 1851.   évben
 családok száma  131  264
 házak összes száma  97  185
 ebből urasági ház  1
 telkesek háza  72
 zsellérház  107
 egyéb ház  5

 

Lélekszám – év/fő:
1786. 806. 1816. 1821. 1830 1840. 1849. 1860. 1869.
788 921 969 1038 1182 1382 1504 1424 1507

 

A település történeteKözségi pecsét címeralakja 1699-ben: keretbe rajzolt virág, felette fészkében álló gólya, mellette füzér ; körirata: Tót-falu pe-cseti 1699. – Az 1780-ban használt pecsétben ekevas, mellette egyik oldalon fűszál, másfelől három kalász, felettük FP. T. F. betűk.

JEGYZETEK:

1. Éble, 55. lap, a lakók nevét is közli.

2. O. L. U. et C.25:49.

3. U. ott 5:11, 25:51, 25:42.

4. Közgyűl. jkv. 1820: 265. lap.