Néhai Lewalt Jezierski László, tófalui jegyző, megye- bizottsági tag és a heves-megyei jegyzői egylet pénztárnoka fölött. Tartatta a heves megyei Községi és Körjegyzők egyletének Egerben 1888 év szeptember 16-án tartott évi rendes közgyűlésén Ambrus Antal egyleti elnök.

Tisztelt Közgyűlés!

A szemeimben előtört könnyek igazolják, mily fájó érzsét keltett szívemben, 1887 év ápril. hó 6-an jobb létre szenderült Jezierski Lászó, tófalui jegyző s egyleti pénztárnok kartársunk halálának bejelentése! Hisz ő nemcsak nekem volt önzetlen jóbarátom, de jó barátja volt az egylet minden tagjának s azonkívül egyik vezérünk, úttörőnk és példaképünk volt miért is önmagunk iránti kötelességünk, hogy e barátunk emléke fölött a közösség, a tömeg példája szerint napirendre ne térjünk, hanem emlékezzünk meg róla terjedelmesebben, s rójjuk le ezzel hálánkat, mellyel szerintem neki tartozunk. Én, kit a boldogulthoz több mint 2o évi iemeretség s meleg barátság fűzött, megkísérlem itt bővebben megemlkezni róla s elmondani életrajzát, nem szónoki beszédben, mert arra képes nem vagyok, de a baráti visszaemlékezés szülte fájdalom nyomása alatt, egyszerű szavakban. Lewalt Jezierski László született 1833 évben Dymidovon, Lengyelországban. A család levéltárában meglevő eredeti okmány szerint, Jezierskink atyja Lewalt Jezierski Mihály ÓYinthián Olaszország/ 1821 szeptember 2o-án, Salvátor forti fejedelem, Tabellus királyi herceg és Katti Miklós titkár által aranygyapjas vitézzé, a szent palota s a Lateráni udvar grófjává neveztetett ki s emeltetett fel.

Jezierski László, feledhetetlen barátunk, iskoláit, elemit és reált szülőföldjén végezte s 1852 év .január 9-én az akkor még 18 éves ifjú a cs. kir. I. Ferencz József nevét viselő 4. dsidás ezredbe önként beállott. 1853 aug. 17-én tizedessé, 1854 július 11-én számviteli valóságos őrmesterré léptettetett elő. Mint ilyen részt vett az 1859 évi olaszországi hadjáratban s különösen azon év június 24-én a solferinói ütközetben, hol is vitézsége s ezzel szerzett érdemeiért ezredparancsnoka Br. Pirett ezredes által az ezred előtt nyilt parancs által lett kitüntetve s tisztté leendő előléptetése véleményezve, – s amidőn azon év őszén az ezredtől elbocsájtva lett s az elbocsájtó levelét a parancsnokság kiadta, abban, amely a mai napig is megvan, bizonyittatik, miként az ezrednél 7 évet, 9 hónapot és 22 napot büntetlenül s kitüntetve szolgált. Ekkor már Verpeléten volt állomáson, s mint az ezredtől elbocsájtott, e helyről kezdé meg polgári életét s elősször az egri adóhivatalnál nyert gyakorlati alkalmazást. A lengyel ifjú ember megszerette e hazát s elhatározta, hogy szívvel-lélekkel magyar lesz s tanult magyarul oly sikerrel, hogy már 1861 év január 21-én Tófalu község jegyzőjévé választatott meg. 1861 év ápril.24-én kelt egybe szive választottjával, Magyary Máriával, kinek kellemei minden esetre legfőbb befolyással voltak a haza megcserelésére. Jezierskink magyar lett a szó legnemesebb értelméban, magyar szívvel magyar lélekkel. Amily rendszerető és vitéz katona volt ép oly munkás, kötelességteljesítő községi jegyző lett. Jól alkalmazott szigorral járt el folyton hivatalában, s ezt mindig az igazsággal hozta összhangzatba s ezáltal nem csak községe lakosságának a bizalmát és szeretetét nyerte meg, de felettes hatóságainak elismerését és megelégedését is kivívta magának.
Így az 1865 1866 évi adóhátralékok sikeres behajtásáért 1867 év június 15-én kelt 2118o sz. magas miniszteri elismerést nyert, 1885 május 5-én alispáni végzés szerint a közügyek pontos vezetése, szorgalma buzgalma és szakképzettségért Hevesmegye törvényhatósága nevében kitüntettett. Méltán tüntettett ki a megyei kir. adó felügyelőség által is 1885 május 5-én 7751/1885 sz. alatti elismeréssel, az adókivetés és beszedés pontosságáért, mert községében évről-évre befizettett az adó s ott soha adó végrehajtó nem alkalmaztatott. Kezdettől fogva körültekintő volt s kiváló ügyességű a község közvagyona gyarapításában vasmarokkal vette át a kezelést s községe tudta azt hogy jó kezekben van. Így volt lehető, hogy 1861-től haláláig 1887 ápril 6-ig az alig 4-5 hold terjedelmű úgynevezett “községi magtár” földje jövedelméből 9o42 frt. tőkét gyűjtött, mely a községben folyton rendelkezésre állott s egy kölcsönző pénzintézetet pótolt, ugy hogy ez és az árva pénztár elég volt arra, hogy a községi lakosság kölcsön igényeit kielégítse. Így lettek megmentve minden ínséges időben az idegen kölcsönöktől.
Szorgalma és a gyűjtésben tett fáradhatatlansága hozta létre az ott néhány év előtt épült s a községnek külsőleg is diszére szolgáló uj iskolát is mely 6.ooo-7.ooo frt.-ba került, mely összeghez nem csekély összeggel járult az ugyancsak általa kezelt büntető pénztár is. Keresztül vitte községében az általános tűzbiztosítást is, melynek jutalma a biztosító intézettől egy a község részére adott 8oo frt. értékű tűzfecskendő lett.
Ki ne emlékeznék közülünk az érces hangú megyei szónokra, ki akár a községek, akar a községi jegyzők ügyeiről volt szó törvényhatoság gyülésén, hallatta szavát, s az erős meggyőződés hangján többnyire sikerrel védte nézetét és az indokok erősségevel támogatta indítványát és dacára kissé idegen szókiejtének nem volt megunott szónok a megye közönsége előtt.
Egyleti életünk egyik legbuzgóbb tagját, egyik úttörő vezérét siratja halálában. Ott láttuk őt a kezdeményezők között, ott az azótai küzdelemben, ki nem csak szóval,de tettel is küzdve lelkesült az egyletért s annak haláláig egyik leghívebb vezérfia volt. Itt e téren láttam őt a legnagyobb szenvedéllyel küzdeni, működni s az egyleti eszmékért lelkesülni. Nem tudok esetet hogy az egyleti köz- vagy igazgató választmányi gyűlésről hiányzott volna s többször képviselte egyletünket az országos központi egylet gyűlésén is.
Évek hosszú során ő volt az egylet pénztárnoka, annak hü kezelője. Számos érdemei általam itt elő nem sorolhatók, ő a tett embere Volt. A tevékenység teréről a férfikor legszebb idején ragadta el őt a halál közülünk, azért fáj lelkünk, vérzik barátiszivünk elvesztése fölött. A boldogultat özvegye és 5 árvája siratja, Jezierskl László egy mintakép pályatársai előtt, most és az utókorban is, ki megmutatta, hogy kell egy községi jegyzőnek hivatalát betölteni, hogyan kell élni, hogy magának s hivatásának tiszteletet és elismerést szerezhessen.
Legyen áldott emlékezete! Az erre keletkezett közgyűlési határozat:
Néhai Jezierski László volt tófalusi jegyző s egyleti pénztárnok elhalázása fölött a közgyűlés őszinte fájdalmát fejezvén ki az egylet kegyeletadójának lerovásául az emlékbeszéd 12o példányban kinyomatni s a gyászoló családnak, valamint az egylet minden tagjának megküldetni, ugy az elhunyt érdemeinek megörökítéséül egész terjedelmében jegyzőkönyvbe iktattatni rendeltetett.
Jegyezte Borsos Flóris egyleti I.jegyző
1/888